Ez azt bizonyítja, hogy nagyon sok vállalkozás, vállalkozó és vállalatvezető számára sajnos nem világos, hogy mit is csinál egy könyvelő. Nálunk - ellentétben például egy osztrák kollegával - minden, ami "papír", az a könyvelő feladata. Függetlenül attól, hogy az éppen egy számviteli, adózási, munkaügyi vagy éppen cégjogi kérdés, illetve feladat. Ebben annyi igazság van, hogy az jó dolog, ha egy könyvelő minden előbb említett eseményről tud, mert a cég számviteli hátterének a megfelelő kialakításához, illetve a napi gazdasági események helyes lekönyveléséhez minden információ fontos lehet. De...
Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy az ügyfelek jelentős részénél nincs meg a szakmánk presztízse. Sok esetben a könyvelés, a könyvelő a szükséges rossz kategóriája; ami spórolni kell - legalább is a vállalkozások szemszögéből...
A sopánkodáson túl - érdemes egy kicsit magunkba is tekinteni... Mi mindent megteszünk-e annak érdekében, hogy megismertessük, s ezáltal elfogadtassuk munkánkat az ügyféllel? (Persze tudom, hogy erre felhorkan a könyvelői lélek, hogy: "Még egy újabb feladat??? Ezt már azért még sem!!!")
Viszont erre elmesélném életem egy igen tanulságos élményét.
Sok évvel ezelőtt egy osztrák tulajdonban álló könyvelő, könyvvizsgáló cégnél dolgoztam. Az osztrák tulajdonosok rendszeresen kirendeltek Ausztriába, hogy tanuljuk meg az ő általuk használt módszereket, s azokat itt is vezessük be. Egy ilyen alkalommal részese lehettem, hogyan interpretálja az osztrák kollega az ügyfelének az évzárást. Az ügyfél egy kis családi tulajdonban lévő vendéglő - kocsmáros és kocsmárosné. Az osztrák kollega kivonult a céghez egy méretes {a legvastagabb, ami kapható} iratrendezővel, amelyben a cégre vonatkozó "titkok" leledztek {havi szintű főkönyvi kivonatok; árbevételi kartonokból automatikusan gyártódott táblázatok szép színes grafikonokkal; beruházások listája; leltárak; automatikus tárgyi eszköz tükör; könyvelési outputként nyert elemzések a forgalomra, árrésre, haszonra, szerződések, adószámítások, stb.} Az osztrák kollega - kicsit számomra teátrálisnak tűnő módon - felcsapta az iratrendezőt, s elmesélte, hogy mit lát a papírokban... {Semmi olyat nem mondott, amit mi is nap, mint nap át ne gondolnánk, meg ne néznénk a cégeinkkel kapcsolatosan.} Az ügyfelek remegve, kezüket tördelve hallgatták végig az előadást. S a csúcspont akkor következett be, amikor az osztrák kollega az előadása végén átnyújtotta az évzárásra vonatkozó számlát. Kocsmáros és kocsmárosné fejében zsongott még a sok(k) szám és adat, mikor annak megnyugtató tudatában, hogy jó kezekben van a cégük {életük}, megkönnyebbülve köszönte meg a munkát.
S az emlékekből vissza a valóságba: mi (s persze ez csupán egy általánosítás) pedig itt küzdünk az ügyféllel, az ügyfélért, képviseljük az ő érdekeit, gondolkodunk az ő fejükkel, stb. Az ügyfél nekünk meséli el, hogy milyen rosszul megy a sora, s sajnos a könyvelési díjat sem tudja már időben fizetni, miközben mi látjuk a számlákat.
A könyvelésen kívüli munkákat is bevállaljuk, sokszor még önköltségi áron (vagy alatta is) dolgozunk, mert ha nem tesszük, akkor a kedves ügyfél elmegy egy olcsóbb könyvelőhöz - mert nem tudja, hogy ezzel saját magának árt a legtöbbet ... de nekünk, a könyvelői szakmának is!