Ez a perverznek tűnő kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a 2010-es évre vonatkozó adótörvényeket ismertető sokadik előadást is abszolváltam. Minél többször hallja az ember az új szabályokat, minél több szakmai cikket olvas el egy-egy témával kapcsolatosan, annál "butábbnak" érzi magát, mert egyre több (sokszor megválaszolatlan) kérdés merül fel benne. Főleg akkor szörnyű érzés, amikor az ember megpróbálja a különböző törvények közötti összhangot megtalálni. ... mert előbb-utóbb meg kellene találni, hiszen a sok-sok jogszabályt együttesen kell(ene) alkalmazni.
De nézzük csak, kik azok, akik egyáltalán kapcsolatba kerülnek ezzel a jogi környezettel, illetve hogyan viszonyulnak ahhoz. Ezek:
1. A törvényelőkészítők, a kormányszintű és minisztériumi rendeletek és egyéb joganyagok megalkotói, akik a saját területüket jól ismerik, de munkájukat a mindenkori politikai vezetés igényeinek alávetve, a politika által megfogalmazott célok teljesülése érdekében kénytelenek végezni. (Ide tartoznak az országgyűlési képviselők is, aki azonban - az esetek túlnyomó többségében - úgy szavazzák meg a törvényeket, hogy nem rendelkeznek annak szakmai megítéléshez szükséges ismeretekkel - ha értenék, akkor bizonyosan nem így nyomkodnák a gombokat.)
2. A vállalkozók. Elvileg ő lenne a felelős minden jogszabály- úgy az adózási, mint a szakmai jellegű törvények, rendeletek betartásáért. Tudjuk, hogy a törvények nem ismerete nem mentesít. A gyakorlat azt mutatja, hogy jó, ha a vállalkozó az őt érintő szakmai szabályokat ismeri, az (ugyancsak őt érintő adózási, számviteli és egyéb jogi háttér megismerésére már csak töredék energiája marad, mert "valamikor az üzlettel is foglalkoznia kell".
3. A számviteli szakemberek, de nevezzük csak az egyszerűség kedvéért könyvelőnek. Nekik minden törvényt, rendeletet, s egyéb joganyagot naprakészen ismernie és alkalmaznia kell(ene). De nem csak az adózási és számviteli jellegűeket, hanem még azokat is, amelyeket az ügyfele - a vállalkozó - nem tud / nem akar felfogni, megtanulni, betartani. Sőt, sokszor még előre ki is kell(ene) találnia, mit hogyan kellene majd a vállalkozónak tennie. Ez az elvárás, hiszen a vállalkozó "azért tartja, hogy tudjon mindent".
4. Az ellenőrök. Nekik van a talán a legkönnyebb dolga, hiszen nekik csak egy adott terület joganyagát kell tudni, sőt azt is csak utólag, amikor már kikristályosodtak a helyes értelmezések. Őket folyamatosan képzik: mit, hogyan kell nézni. Az ő munkájának a nehézsége igazán abban áll, hogy mit tegyen azzal a megátalkodott könyvelővel és vállalkozóval, aki - fránya módon - nem követ el semmilyen hibát sem. Bár egy kis "számviteli fegyelem megsértése" bírságolási lehetőség mindig előrántható.
A sort azonban még lehetne folytatni tovább is.
Az oktató, aki - ugyan még ő sem ért mindent, amit a törvényalkotó kigondolt, de - minden retorikai képességét előszedve megpróbálja a hallgatóságot (természetesen megint csak egy-egy témára specializálódva) úgy elvarázsolni az újdonságokban, hogy az csak napok múlva, a jegyzetei fölé görnyedve jöjjön rá a nagy igazságokra.
Ott vannak az ügyvédek, akik - annak ellenére, hogy elvileg járatosak a jogszabályok útvesztőiben - de ...
S ne feledkezzünk meg az újságíróról sem, akinek egy-egy adózási kérdés csak akkor válik szakmailag izgalmassá, tehát publikálhatóvá, ha - általában a könyvelője segítségével - rájön, hogy őt az a bizonyos jogszabályváltozás negatívan érinti.
Tudom, hogy ezek általánosítások, s kicsit megkeseredett megközelítések. Vannak természetesen kivételek minden fenti csoportban.
Az viszont tény, hogy a fent nevesített jogszabályokkal érintkező személyek közül - annak ellenére, hogy szinte mindenkinek kenyere lenne a jogszabályok mélyreható ismerete - a könyvelő az a személy, aki a többieknél jóval több, mélyebb és átfogóbb ismerettel rendelkezik a jogi hátteret illetően. Mert neki "mindent kell tudnia". De ez nem elég, mert hibátlanul kell a tudását a gyakorlatba átültetnie, mert ha ez nem sikerülne, akkor keményen meg kell érte fizetnie (a szó legszorosabb értelmében is). A külső szemlélő ebből csak annyit lát, hogy ül a számítógépe mögött és "nyomogatja a gombokat"...
Az is érdekes, hogy közvetlenül vagy közvetetten majd minden csoport jövedelmet szerez abból, hogy valamekkora ismerettel rendelkezik, s ezt az ismeretét "el tudja adni". Csupán az a baj, hogy ennek közvetlen vagy közvetett megfizetése a vállalkozót terheli.
S hogy miért kezdtem el mérlegelni a jogszabályi háttér súlyát? Néhány elgondolkodtató adat, amelyekre a jogtárat böngészve leltem.
• Magyar Közlöny 2009-ben 196 lapszám jelent meg, amely összesen 49.876 oldal jelentett. Az év végi dömpinget mutatja, hogy csak december hónapban 6.626 oldal jelent meg, amely az éves kiadásnak a 13 %-a.
• 2009-ben 163 db törvény, 361 kormányrendelet, illetve "csak" 46 PM rendelet jelent meg.
S ekkor még csak a mennyiséget vettük górcső alá, de ha azt is nézzük, hogy a joganyagok nagy része olyan, mint a mesebeli szegény legény gúnyája - folt hátán folt ... De erről majd máskor ...